טְלוּמָא, טְלוֹ׳, טוּלְ׳ m. (טְלַם) 1) oppression. Targ. Ps. VII, 4 (Ms. טול׳). Ib. LXII, 11 (Var. טְלִי׳, טִילְ׳); a. fr.—Pl. טְלוּמַיָּא. Targ. Prov. XXVIII, 16 (ed. Wil. טול׳). —2) wronged, v. טְלַם.