|
כְּתַשׁ כְּתַשׁ ch. same 1) to crush. Targ. Y. Ex. XXX, 36.—Part. pass. כָּתִישׁ, f. כָּתִישָׁא; pl. כָּתִישִׁין; כָּתִישַׁן. Targ. Ex. XXVII, 20. Targ. Y. Lev. XXII, 24 (h. text כָּתוּת). —2) (= h. נגע) to touch, strike, afflict. Part. pass. as ab. Targ. Ps. LXXIII, 14 (ed. Wil. כַּתִּישׁ). Targ. Is. XXVIII, 1 (h. text הלומי). Ib. LIV, 4; a. e.—Dem. מַכְתַּשׁ. ערכים סמוכים
באדיבות אתר ספריא
|