|
שם:
סְחַף I סְחַף I, to sweep away; to reject, despise. Targ. Prov. III, 34. Ib. X, 3 (h. text הדף).—Part. pass. סְחִיף hurried. Targ. Esth. VIII, 14 (h. text דחוף). ערכים סמוכים
באדיבות אתר ספריא
|