אֲרִים, , pr. n. Arim (Arum). Y. Ḥag. I, 76ᶜ bot.; Y. Pes. III, end, 30ᵇ עליית בית א׳, v. עֲלִייָּה; (Sifré Deut. 41 ערוד; Yalk. ib. 681 שערים; Kidd. 40ᵇ נתזה).