שִׂיחַ ², (b. h.) plant, tree. — Pl. שִׂיחִין. B. Bath. 78ᵇ (play on סיחון, Num. XXI, 28) מקרית צדיקים שנקראו ש׳ from the city of the righteous who are named trees (as Ps. XCII, 13; v. Snh. 93ᵃ); Yalk. Num. 765.