טַבְוָא, constr. טַבְוַת, טַבְוַות (טבי, sec. r. of טב) beneficence, good deed. Targ. Mic. VII, 20 (perh. pl.).—Pl. טַבְוָן, טַבְוָון, טַבְוָותָא. Ib. (ed. Lag. טָבָן). Targ. Gen. XXXII, 11; a. e.