בַּרְקָתָא, = b. h. בָּרֶקֶת, a jewel, prob. smaragd. Targ. Ex. XXVIII, 17; a. e. Targ. Ezek. XXVIII, 13. Targ. Cant. V, 14 (ed. Vien. בִּרְקַן, corr. acc.); a. e.—Targ. Y. Num. II, 3 ברוקא.