מַטְּלָא, constr. מַטַּל (v. מַטּוּל III) imposed destiny, burden of prophecy. Targ. Is. XIII, 1 (h. text מַשָּׂא). Targ. II Kings IX, 25. Targ. Is. XXI, 1 (Kimḥi מַטְלַן, v. מַטְלָנָא; Rashi מטול); a. fr.