טָרוֹדָא m. (טְרַד I) 1) a troublesome person, bore. Snh. 26ᵃ. [ 2) = h. טָרוּד busy, restless. Targ. Y. Gen. XXXVI, 30 quoted in ‘Rashi’ to Gen. R. s. 83, end, v. מִטְרְדָה.]