מִתְקַל, (תְּקַל II) stumbling, offense. Targ. Is. VIII, 14 (ed. Wil. מְתַקֵל). Targ. Prov. XII, 13 (not מַתְ׳; h. text מוקש).—[Targ. Ps. CV, 37, read: למִתַּקְלָא, v. תְּקַל II.]