|
שם:
נְתַב נְתַב, נְתֵיב = נְשַׁב, to blow. Targ. Ps. CXXIX, 6 (ed. Wil. נָתֵק). Ib. CIII, 16 (ed. Wil. נתכת, some ed. תבת, corr. acc.). ערכים סמוכים
באדיבות אתר ספריא
|