טְנָנָא, (preced.) jealousy, zeal, agitation (corresp. to h. קִנְאָה). Targ. Ps. LXIX, 10. Targ. Job. V, 2. Targ. II Esth. V, 8 (Var. טְנָאנָא, טִנְאֲנָא). Ib. VII, 4 (h. text נֵזֶק!); a. fr.